A sötét utcán sétálok, azon
gondolkozod, hogy találhatnám meg. Ha nem érdekelne a válasz, akkor talán már
rég meguntam volna a folytonos járkálást, de most hajt a kíváncsiság és a
bosszúvágy. Igen, érzem, hogy rosszban sántikál, de jobb ha tudja. Előlem nincs
menekvés.
Mindenki azt mondja, jobb ha
futsz, jobb ha minél előbb elmenekülsz, mielőtt túl késő lenne és rád találok. Kettétörhetik
a kezem, szétzúzhatják a kocsimat, tönkretehetik az életemet, megpróbálhatnak
megállítani, de úgysem sikerül nekik, mert engem még mindig a bosszú hajt.
Vissza az utcára, vissza az
élethez. Amikor elküldöm az üzenetet a telefonjára, már tudhatja, hogy nem
fogok megbocsájtani neki. Látom, ahogy másnap a verandán ül és sír. Sír amiért
akkora hülye volt, hogy mindezt megtette, sír, mert tudja hibázott, és azért is
mert végre szembesül azzal amit csinált.
Végül nem én leszek akit
tönkretesznek, ó, de még mennyire édes lesz a pillanat, mikor búcsút kell
venned tőlem, s mikor már nem lesz senki, aki elnézze neked, hogy péntek este
hajnali kettőkor érsz haza részegen. A lábadon nem bírsz megállni, de én mégis
a kanapéra ültetlek. Nem rúglak ki a házból, ahogy te tennéd, mert igen,
ismerlek, tudom, hogy milyen vagy, tudom mire vagy képes. De te nem tudod, én
milyen vagyok, nem tudod mit meg nem tennék érted, vagy akár magamért. De
előbb-utóbb meglátod, megtapasztalod, és akkor rájössz mit veszítettél el.
Csak sétálok és sétálok, közben
rájövök mennyit tévedtem veled kapcsolatban, sőt az egész lényed csak egy
tévedés. Szerettem tévedni bevallom, de ez már mind csak múlt időben mondható
el, mert rá kellett ébrednem, hogy semmi sem az aminek látszik, és végül a jó
is rosszá válik.
Megértelek, az ember olykor
elgyengül, beleun a szürke hétköznapokba, valami újra vágyik. Ha már így állunk
el kell mondanom valamit.
Nem te vagy az egyetlen, aki
félrelépett.
Nyitásnak egy rövid kis szösszenetet hoztam nektek! Remélem elnyerte a tetszéseteket! Véleményeket elfogadok :)
Nagyon érdekel, várom izgatottan:D
VálaszTörlés